Reklám

Erőleves blog

A ( Szerelemblog ) szerzőjének új blogja. Célja hogy erőt és reményt adjon akkor is, ha minden összeomlani látszik. Ha szeretnéd hogy rólad szóljon a post, írja a susybaby (kukac) gmail.com -ra

Friss topikok

  • horvicska: Én is sárkány vagyok, legalábbis a csillagjegyem szerint, és valószínűleg házisárkány is. A kedves... (2008.11.06. 17:14) Sárkánybőrben
  • nemtudom: 18-19 évesen én is nagyon magam alatt voltam (NAGYON), akkor kifejezetten jót tett, hogy a nyelvtu... (2008.10.27. 16:41) Életuntság
  • Fricike: Az attól függ, hogy milyen okból kifolyólag tartózkodsz külföldön... Alapból NEM KELL mindenáron ... (2008.10.23. 19:23) Kötelezettségek a szülő felé

Linkblog

Életuntság

2008.10.16. 19:41 | Susybaby | 7 komment

Címkék: keresés öngyilkosság vágy halálvágy reménytelenség

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha rá fogok egy ilyen fórum segítségére szorulni.

Bár még nagyon fiatal vagyok (20 alatt) máris sikerült egy rakás problémát felhalmozni. Igaz, be kell valljam 60%-ért én magam is felelős vagyok.

Mivel a családomtól és a rokonságtól jóformán semmi támogatást nem és a barátaimat nem akarom a problémáimmal terhelni, meglehetősen egyedül vagyok velük.

Néhány hónappal ezelőtt megpróbáltam öngyilkos lenni. Nem csupán a gondok miatt, hanem azért is, mert egy ideje súlyos depresszióban szenvedek.

A 'meghalás' nem sikerült és végül a pszichiátrián láttak vendégül másfél hónapig.

Az egész sz**t sem ért, a halálvágy és a depresszió is ugyanúgy velem van, mint előtte.

Azért írtam Susynak, mert segítséget keresek. Mivel sem a kezelés, sem a más fórumokon hasonló helyzetben levőkkel folytatott beszélgetések nem segítettek, úgy gondoltam teszek itt is egy próbát.

Sem Istenben, se valamiféle felsőbb lényben nem hiszek, de remélem, hogy legalább néhány hasznos tanácsot kapok tőletek, hogyan találhatnék rá valamilyen 'biztos ösvényre' és hogyan szabadulhatnék meg az életuntságtól.

A bejegyzés trackback címe:

https://eroleves.blog.hu/api/trackback/id/tr41717594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dead-End 2008.10.16. 19:49:27

A lényeg az akarat, a benned rejlő erő. Gondold át egy kicsit! Te már átmentél olyanon, amin egy átlag ember nem. Ez azonban valamelyest erősített Téged lelkileg, még ha nem is érzed per pillanat. Azt mondják, az öngyilkosság a gyáváké. Egyszer-kétszer belegondoltam abba, hogy hogyan lennék öngyilkos - sose szerettem volna az lenni, csak eljátszottam a gondolattal - és mindig az lett a vége, hogy képtelen lennék rá, nem merném. Ekkor fogalmazódott meg a fejemben a következő: a gyávasághoz is bátorság kell - utalva ezzel az öngyilkosságra. Látod? Valami máris van benned. Bátorság.
A depresszióból való kilábalás talán legjobb megoldása a barátokkal eltöltött idő. Gyakran voltam magam alatt, depresszióba is estem, bár nem olyan komoly mértékben, hogy bármi őrültséget is elkövessek, de az életuntságig én is eljutottam. Ilyenkor legjobb megoldás a baráti kör volt. Közös programok, vagy csak összeülni és beszélgetni. Az ilyenek mindig jót tettek. Ezen túl próbálj olyan elfoglaltságot találni, amiben egyrészt örömöd leled, másrészt leköti minden percedet, és nem figyelsz más dolgokra, így a fájalomra sem.

Remélem, segített ez a pár sor. Ha csak egy picit is, már nem gépeltem hiába. :)

Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2008.10.16. 21:15:27

Egyetértek Dead-End-del, az akarat a legfontosabb. Nincs olyan varázsszer, ami csak úgy hipp-hopp helyrehoz mindent. A mocsárból neked kell kihúznod magad, a hajadnál fogva...

Jó hogy nem bújtál el, hanem mertél segítséget kérni. Viszont írhatnál egy kicsit többet a problémáidról, mert eddig nem sok konkrétum volt. Akkor talán még többet tudunk segíteni.

Ez az öngyilkosság dolog mindig is érdekelt. Szerintem se igaz, hogy gyávaság, igenis hatalmas erő kell hozzá, hogy valaki józanul, minden körülményt mérlegelve, tiszta fejjel mondjuk meghúzza a ravaszt, vagy leugorjon valahonnan. De ugyanakkor ahhoz is legalább akkora bátorság kell, hogy az élet kihívásait elfogadjuk. Napról-napra, mindig elesve, felállva, újrakezdve. Használd a bátorságodat erre ezentúl!

Életunt 2008.10.17. 13:02:03

Hát jó, 18 éves vagyok és anyámnál lakom. Apám 12 évvel ezelőtt egyszerűen lelépett, otthagyta anyámat, aki ettől teljesen kikészült.

A gyerekkoromat nem nevezném valami jajdeszépnek, de most ebbe ne menjünk bele. A veszekedés ma is mindennapos anyám és köztem.

Egy évvel ezelőtt jártam egy kétéves felsőfokú képzést nyújtó suliba, de kiraktak mert egy idő után alig jártam be.

Hiába van egy gimnáziumi érettségim, szakma vagy diploma nélkül nem megyek vele semmire.

HarisnyaFétis · http://www.webturi.fw.hu 2008.10.17. 21:02:45

A megfelelő pszichológust megtalálni külön művészet...nem megy öt perc alatt, és többször is neki kell futni. Ja és a depire az alternatív terápiák hatnak legtöbbször a legjobban, és ahhoz csak kevesen értenek közülük. A legtöbben feladják az első próbálkozás után és azt gondolják magukban "Áh, úgy sincs értelme az egésznek".

Pedig a depivel kezelés nélkül nem sokat lehet kezdeni. Illetve mégis, az ember saját maga is kimászhat belőle, de az nagyon durva tud lenni, hihetetlen nehézségeket kell leküzdeni hogy az ember munkához jusson, vagy felvegyék valami suliba és ki is tartson. Legtöbbet egy 12 órás, megfeszített munkanap ér, olyan helyen, ahol megmondják, hogy mit kell csinálni, és más emberekkel együtt kell dolgozni, minél többel, annál jobb.

Nos...ennél több hirtelen nem jut eszembe. De még mindig nagyon keveset mondtál magadról...

Egyébként fiú vagy lány vagy? És tartod a kapcsolatot a fateroddal?

FreeChoice Magazin · http://freechoismagazine.blogspot.com/ 2008.10.18. 19:03:17

Jó olvasni, benneteket! Susy Gratula a témáért és kivitelezésért!
Kétségtelen a segítő szándék, kommentek közt, de…
Bizonyos depressziós mélység alatt, már valóban szakember, igazi depresszióspecialista szakértelme szükséges. Mondom ezt annak ellenére, hogy magam is ismertem olyan embert, aki olyan mélységből jött vissza, sajáterőből, amiből nagyon sokan tán szakember segítségével sem.
Azért mondom, óvatosan a tanácsokkal, hisz aki nem járta meg ezt a poklot nem biztos, hogy olyannak látja amilyen.
A pánikbetegség, a depi egy olyan betegség, amire a mi kultúránk nem igazán adhat választ. Ezért szinte bármely kezelés tüneti, a legjobb eset amikor a tüneti kezelés odajuttat, hogy ki tudsz szakadni ebből az örvényből, ami belevisz mélyen magadba, sőt az alá!
Kedves levélíró:
Ötleteink a segítőkészség és a jó szándék ellenére is elővigyázatossággal alkalmazd! (Tudod: Kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!)
Komolyra fordítva én személy szerint egyetlen „gyógymódot” ajánlok, keress sőt tűzz ki okos célokat, tervezd meg, és valósítsd meg lépésről-lépésre!
Egyetlen út, ha egyenrangú félként kezeled magad, elfogadod magad, és körülményeiden Te magad kezdesz változtatni, bármely parányi lépsek egymásutánjaként!
Sok sikert hozzá!
FCM

FreeChoice Magazin · http://freechoismagazine.blogspot.com/ 2008.10.18. 19:11:58

ÉletÚnt,

„Hiába van egy gimnáziumi érettségim, szakma vagy diploma nélkül nem megyek vele semmire.”
Ki kell ábrándítsalak, ez sem minden, ez sem elég önmagában, ahhoz pedig végképp nem, hogy olyan állást, és fizut kapj amit Te szeretnél.
Sokkal több kell, használható tudás, bátorság és persze szerencse sem árt!
Viszont van egy jó hírem is:
Ma az interneten, valóban egy fillér ráfordítás nélkül képes vagy elérni mindazt, amit szeretnél.
Egy fillér ráfordítás nélkül: úgy értsd, hogy ha már neted van, és ha ráfordítasz gyorsíthatsz az eredmények elérésben!
FCM

nemtudom 2008.10.27. 16:41:04

18-19 évesen én is nagyon magam alatt voltam (NAGYON), akkor kifejezetten jót tett, hogy a nyelvtudás nélküli érettségimmel elmehettem betanított munkásnak. Kellemes csapatba kerültem, akiknek elég sokat köszönhetek, minden bajukkal, nyűgjükkel együtt. aztán elmentem a munka mellett fősulira, s mivel nem akartam betanított munkásént nyugdíjaztatni magam, csont nélkül meg is lett a diploma. A sokféle ember hirtelen, minden korosztályból, s a kollegalitás barátsága: ezzel mintha kinyílt volna a szemem, s szép lassan össze is kaptam magam.
amit aztán leromboltak mások, de addigra már sejtettem, hogy mi vagyok én belül, és amikor az egész világ azt mondta, hogy változnom kell, "fel kell nőnöm" (na ehhez aztán semmi köze nem volt a bajomnak), akkor ökölbe szorítottam a kezem, és szugeráltam magam, hogy nem törtök meg, nem törtök meg... ha nehéz is önmagunkkal, tanuld meg becsülni azt ami ott mélyen te vagy, ne azt a pár felszínes szart (pl: szeretek bulizni, fontos a rózsaszín rúzsom, csak olyan pasikkal állok szóba akinek kocsija van, csak olyan nőkkel állok szóba, akinek nagy melle van, ész nélkül kútba ugrok a barátaim miatt vagy értük). van ugyanis mindenkiben egy apró lényeg ami valójában önmaga, és minden élethelyzetben ott van, találd meg s örülj neki:)
van kiút, ha évekbe is kerül megtalálni, létezik:)
süti beállítások módosítása